Valami efféle, de inkább üregesen kongó varázslásba kezdett bele az anyagi mocsárban fetrengő Vasas labdarúgó csapata. Mert hirtelen csak ez jutott eszembe, amikor azt olvastam, hogy a maradék angyalföldi levente sereglet kitántorgott Amerikába, haknizni. Vagy nem is tudom minek nevezzem ezt a rossz szagú turnét.

Előtte attól volt hangos a sportsajtó, elfogyott a pénz a klubnál, annyira, hogy már Twist Olivér a mezszponzora, a csapat hivatalos logisztika beszállítója pedig a templom egere lett. Ruppótlanságból mindenkit kidobtak a csapatból, vagy magától elment a XIII. kerületből. A nincstelenség bűze már elnyomta az egykori szomszédos kínai piac nem túl jó szagfoszlányát is. A játékosok lakásbérlését felmondták, a srácok egy olyan lakóparkban húzták meg magukat, amely csak tervrajzon létezett. A maradék azon az átlátszó pauszpapíron kucorodott össze, békésen, nagy szegénységben, nagy szerénységben.

Erre tessék. Amerika. Honnan volt pénze a klubnak 25 vagy hány embert megreptetni a jenkikhez? Kifizették egyáltalán a zsugát? Vagy hitelbe repültek? Esetleg ezzel ők lőtték rommá a MALÉV-ot? Ugye nem? Miből éltek ott? Azt sírták a srácok, hogy hónapok óta nem kaptak fizetést. Éheznek, szomjaznak, ülnek a sötétben és fürdeni a patent klubépületbe járnak, és ott is főznek, mert a meleg víz még csak csak szivárog, és evvel egész parádés bögrés levet lehet főzni...A feszegető kérdés mégis: akkor miből mentek az Egybesült Államokba? Visszavitték az üres üvegeket, aztán gyágyiáhurrá Detroit kosármeccsre kukkolni? Oda hogyan jutottak be? A mindenhol bevált hangos csókolom köszönést bedobva, a bézbóll sapit flourosan Tomisra felhagyintva, becsattogtak a zsírtorony négus biztonsági őrök között. Mint a Dagály strandon, Kálmán bá szárnya alatt... Így?

Közeben idehaza véresre marcangolta egymást pár menedzser Bogdán Ádám még csak papíron létező hozományán. Tiszta ungaríse vircsaft. Az egyelőre csak elméletek fölött toszakodnak, amazok meg Amcsiban bambulnak, állítólag zsírpapírsúlyú pénztárcájukkal. Hirtelen besokkolva csak a fogadott Medgyessy lyány legendává nőtt agyhártyája jut az eszembe:” És ezt így hogy?”

Mert nincs cipi, de elrepültek Amerikába, végig égették magatokat. Még az éppen arra kujtorgó, másik koldusnak kinevelt magyar csapat is elverte őket.

Vagy csak bejött Csilicsala bácsi kulcsmondata: csilicsalamádé hipp és hopp?