Sok barátom értetlenkedve kérdezte tőlem az átigazolási időszak lejárta után, hogy a Milannak mi szüksége volt Ibrahimovicra? Nos, ez egy nagyon jó kérdés drága barátaim, de ezt inkább kérdezzétek meg a milánói okosoktól.

Bár erős a gyanúm, hogy az ellentmondásos megítélés alá eső Silvio Berlusconi és stábja nem csak azért igazolta le a hórihorgas, isten tudja hány ország szülötteinek vérét magában hordó, támadót, hogy ezzel bosszantsa az Internazionalét. Valószínűleg úgy érzeték, hogy a marketingértéke mellett, a csapatnak is a hasznára lehet.

Ha csak a nagyképű és néha kezelhetetlenül viselkedő, ám kétségkívül tehetséges labdarúgó Interes bajnoki statisztikáját (88 meccs/57 gól/21 gólpassz) nézem, akkor kijelenthetem, hogy a svéd kölcsönvételével igencsak megerősödött a milánói támadószekció, amelyből eddig legfeljebb a fiatal Alexandre Patót és a jobb napjain klasszis teljesítményre képes Ronaldinhót lehetett kiemelni, bár utóbbi tavaly inkább a táncparketten, mintsem a zöld gyepen bizonyította, hogy mennyire érzi a ritmust.

Nos, hozzájuk csatlakozik az új idényben Ibra és a Manchester City legnagyobb melléfogása, a brazil válogatott Robinho, akit lehet szeretni, vagy éppen nem szeretni, de azt nem lehet elvitatni a dél-amerikaitól, hogy jó barátságban van a labdával. A nagy kérdés inkább az, hogy a törékeny testalkatával mire megy majd a köztudottan keményvonalas olasz hátvédek ellen, de valahogy úgy érzem, kellemeset fogunk csalódni a Santos neveltjében.

Már látom magam előtt, amit ez a nagy négyes, Ronaldinho, Pato, Ibra és persze Robinho kifut a pályára, és olyan zavart okoz az ellenfelek védelmében, hogy azt öröm lesz nézni a honi iparosok futball címszó alatt előadott szenvedése után. És ekkor jött az újabb érdekes kérdés, hogy miből gondolom, hogy eme négy klasszis egyszerre fogja koptatni a legendás San Siro gyepterét?

Ha én lennék, bár nem vagyok, de ha tényleg én volnék Massimiliano Allegri helyébe, akkor tuti, hogy eme négy szupersztárt együtt küldeném a pályára. Bár én legfeljebb a menedzserjátékokban lehetek a piros-feketék mestere, de azért erős a gyanúm, hogy az idény nyáron hivatalba lépő szakember megfogadja a tanácsom, és mostantól nem a 4-3-1-2-es hadrendet, hanem a 4-2-3-1-eset fogja erőltetni.

Biztosra veszem, hogy Ibra lenne a center, mögötte árnyékéket játszana Pato, míg a két szélen Robinho és Ronaldinho akasztaná össze a lábakat. A két szűrő kiléte ugyebár adja magát, a Pirlo, Ambrosini, Gattuso hármasból bárki bekerülhet, és akkor Flaminit még meg sem említettem, bár ha én lennék a milánói mester, akkor a franciát inkább szélsőhátvédként játszatnám. A védelem összetétele nem lehet kérdéses, a Nesta, Thiago Silva belsőpáros képezné a sziklaszilárd alapot. A szélsőhátvédek kiválasztása, na azt hiszem, ezen a ponton én is bajban lennék…

A nevek alapján már elég ütős a Milan, amely a Serie A első körében hazai közönség előtt, 4-0-ra győzte le a Leccét, úgy, hogy Ibra és Robinho még a pályán sem volt. Mi lesz akkor, ha majd ott lesznek? Örömfoci, piros-fekete és persze ütős módra.